Kicsit megkésve írok erről a emlékezetes január 28-i, hideg szombat esti programomról, melyet a hozzám hasonlóan "lökött" barátnőimmel együtt találtunk ki és vittünk véghez:
pizsamában átvonultunk a Margit hídon. :)
Ez a fotó az asztali naptáram két héttel ezelőtti képe volt és tudtam, hogy valahol meg kell találjam, hogy megmutathassam nektek is. Most akadtam végre rá a neten, de "sajnos" csak "fizetős letöltős" változatban. Azért fogadjátok szeretettel. :)
Az iggogle oldalamon a 'going green' nevű modulomban minden nap más és más természeti képet kapok. És, mivel természeti kép, így mindegyik nagyon szép. :)
Az előző bejegyzésemben a hófajtákat ismerhettük meg részletesebben. Megtudhattuk, hogy „ahány hó, annyi féle”, mert van újhó és régihó, vadhó és csonthó, kérgeshó, porhó... (nem, a halihó nem ide tartozik :) ).
De a hó, mint szó, valójában egy gyűjtő fogalom, hisz hónak hívjuk sok hópehely együttesét.
Ebben a részben a hópelyhek kutatásáról fogok írni.
Február másodikához tartozó legismertebb néphagyomány szerint, ha február 2-án a medve előjön a barlangjából és meglátja az árnyékát (azaz napsütéses idő van), akkor visszabújik még téli álmot aludni, mert még hideg jöhet. De ha borús felhők takarják az eget, az a maci számára azt jelenti, hogy már lassan vége a télnek.
Február a Gergely naptár második hónapja. Régies neve februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava. A 18. századi nyelvújítók enyheges névre keresztelték, a népi kalendáriumban pedig böjtelő vagy böjt előhava-ként találjuk.
Ha már a téli állatos képeknél tartunk a 'Szerdai szivárvány' galériában: az előző heti, vágtázó lovak után egy újabb kedves téli kép.
Belelendültem a hópelyhekkel kapcsolatos kutatómunkába és találtam pár gyönyörű idézetet:
A következő – folytatásos – bejegyzésekben a hó és azon belül a hópelyhek csodálatos világáról írok. Egyrészt, mert nagyon szeretem a havat és lenyűgöz a hókristályok végtelen formavilága, másrészt, mert nem találtam sehol a hópelyhekkel kapcsolatban részletes leírást, így ezt a hiányosságot is szeretném egyben pótolni.
Egy tökéletes, idilli, nyugod téli kép. Az ember szinte látja/érzi magát, ahogy a jó meleg télikabátban lehuppan a padra - egyedül vagy baráttal/barátnővel/párral - és "csak" nézi a tájat, közben hallgatja a napsütéses időt köszöntő madarakat. Egy ilyen helyen eltöltött pár perc - fél óra engem tökéletesen fel tud tölteni és/vagy még jobb kedvre tud hangolni. :)
Ez a gyönyörű napsütéses téli tájkép a mai "Szerdai szivárvány".
Meseszerűek a színei és a látvány, ahogy a távolban megy le éppen a nap - engem lenyűgözött, mikor megláttam! Szinte ott érzem magam a hóillatú csendben és csak nézem és érzem a tájat! :) (aztán hirtelen egy hatalmas hógolyó talál el hátulról a páromtól és a gyönyörű naplemente hócsatába fullad... :D ) Tovább»
Esik hó! :) Végre! Most már talán igazi telünk lesz és nem olyan enyhe, 
esős, mint eddig.
Nagyon szeretem a havat és a hóesést! Olyan boldoggá tud tenni ez az egyszerű természeti jelenség, hogy van, hogy csak nézem és nem tudok betelni a havazás látványával - mint most is. :) Tovább»
Egy kedves kép, ami számomra egyértelműen a tavasz közeledtét jelenti.
Az e heti, téli, 'Szerdai Szivárvány' kép egy gyönyörű ausztirai kisvárost, 
Ebből a képből szinte érezhetően árad az erő, az energia. Csodálatos, dinamikus, magával ragadó... 