Derűlátó

A 19. század végére Európában a mocsarak lecsapolása, valamint a folyószabályozások miatt a madarak létfeltételei rohamosan romlani kezdtek.

Ezt felismerve 1902. március 19-én az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. Ennek örömére Chernel István ornitológus már ebben az évben, azaz 1902-ben, május 10-ére megszervezte a Madarak és fák napját. Ez az ünnep 1906-ban került aztán hivatalos bevezetésre, és 1996 óta kormányrendelet alapján ünnepli ezen a napon az ország.

Ismerjünk meg me is a hazai madarakat és fákat. Ebben segíthet a Madártani Egyesület, valamint a hazai tanösvények és védett területeken való kirándulás. Nagyon sok csodálatos madarunk és tájunk van!:)

Szombaton (márc. 5.) csodaszép 3 órát töltöttünk az Alcsúti Arborétumban: hóvirágmezőt néztünk.

Az Alcsúti Arborétum-ot (Alcsút, Alcsútdoboz Tatabánya és Százhalombatta között van félúton, Bp.-ről a 811-es főútról lehet megközelíteni) története 1820-tól indul, mikor is József nádor nyaralót építtetett itt. József nádor volt az első Habsburg, aki Magyarországon letelepedett, ő hozta létre anno az un. Szépítő Bizottságot, mely segítette a klasszicista építészeti stílus elterjedését, Pest-Buda egységes stílusú épületekkel való gazdagítását, szerepe volt a Városliget rendezésében és ő vásárolta meg és parkosította a Margit-szigetet is.

Alcsúton pedig felépítette az Magyarország legnagyobb klasszicista kastélyát Pollach Mihály tervei alapján. Az angolparkot pedig köré a schönbrunni kertépítőmesterrel, Tost Károllyal terveztette meg. Az épülethez istálló is tartozott – ez szerencsére máig fent maradt, jelenleg az ebből átalakított épület ad otthon a kápolnának, melyet 1880-ban alakítottak át erre a célra.

Az angolparkot 540 növényfajjal telepítették tele Európából, Kisázsiából, Kelet-Ázsiából és Észak-Amerikából, 40 és fél hektáron, köztük török mogyorókat, hársakat, szileket, juharokat, tulipánfákat, vasfákat, vérbükkösöket, mocsári ciprusokat, jegenyefenyőket, japánakácokat. Egyedülálló itt a 24 törzset nevelő óriástuja és a közeli Csaplári erdőben található 170 éves libanoni cédrus, mely az ország legidősebb példánya. És mindenkit lenyűgöz az Alcsút felé vezető etyeki utat szegélyező idős platánsor, mely szintén ekkor került telepítésre – nomeg a gyönyörű öreg platánok bent az arborétumban is, mint a bejárattól nem messze, az első kereszteződésben álló példány is.

A nádor és felesége családtagjaiknak is úgy állítottak emléket, hogy fákat, ligeteket telepítettek nekik: lányuk, Mária Henrietta (későbbi belga királyné) egy szép nyírfaligetet kapott, másik lányuk, Hermina egy szigetet.

Készült még itt gyermekeinek Babaház is (ez is még látható) és szép kilátás nyílt a Gloriette-ből még akkoriban, hogy kisebbek voltak a fák.

József nádor 1847-ben bekövetkezett halálával a kastély fiára, József Károly Lajos főhercegre szállt, aki 1867-ben költözött a birtokra. Ő is aktívan vett részt a park alakításában, szépítésében: fúratott egy artézi kutat az öntözéshez, elkészítette a kert vízvezeték hálózatát, megnagyobbította a tavat – a tóba benyúló, nyolcas alakú félszigetet ő alakítatta ki és a feleségéről nevezte el Klotild-szigetnek. A tó köré mocsári ciprusokat telepítettet, melyek azóta is az arborétum egyik látványosságát adják érdekes léggyökereikkel.

Ő hozta létre itt az állatkertet is – madár voliereket és a máig is látható medveházat, melyben barnamedvét tartottak (nem épp eu szabványnak megfelelő körülmények közt…).

Több új épület is született ez idő alatt – például az ország legnagyobb pálhaháza, mely Ybl Mikós tervei alapján építettek fel és meleg-, trópusi- és hidegházi növények is helyet kaptak benne. Ez a pálmaház csodálatos volt – látványtervek készültek róla, hogy milyen lehetett.  

Az alcsúti pálmaházról készült tanulmány ezen az oldalon található.

 Károly főherceg halála után az örökösök már nem nagyon foglakoztak a birtokkal, aztán 1944-ben végleg elhagyni kényszerültek a kastélyt, melyet több tüzérségi belövés is ért akkoriban és az oroszok is „rátaláltak”. Innen aztán már nemcsak kívülről érték támadások a kastélyt: megkezdődött az értékek széthordása is. Az épület állítólag hetekig égett, megsemmisült a levéltára és a könyvtára (ezért is nehéz a birtok építéstörténetét pontosan leírni). Később a környék lakói hordták el saját lakóépületeikhez, amit tudtak. Az üvegházat, pálmaházat és a fürdőt haszontalannak ítélték és lebontották, beolvasztották…

Az egykori híres és csodálatos kastélyra ma már csak a főhomlokzat emlékeztet, a pálmaházból csak az alapok maradtak meg.

(beszélgettük is ott, hogy ha lenne rá fedezet milyen remek kávézót lehetne kialakítani a homlokzathoz hátulról hozzáépített új épületben a régi emlékére…)

A parkot 1952-ben nyilvánították védetté és ekkor kezdődtek meg a rendezési munkálatok, hogy megnyithassa kapuit, mint az Alcsúti arborétum.

Jelenleg az Arborétum több csodálatos nagy természeti látványossággal büszkélkedhet.

Az egyik, amin most mi is voltunk: a kora tavasszal hatalmas területen nyíló hóvirágmező, mely egyedülálló az országban (megkockáztatom, hogy a Világon is). Hét hóvirágfaj huszonnégy fajtája található meg itt (pl. Galanthus nivalis 'Flore Pleno' - a bal oldali képen). Ez a sok kis pici fehérfejű virág az avar felett üde színfoltként jól esik a szemnek a tél végi szürkeség után. Itt-ott téltemetők sárga színükkel vidították az avar egyhangú barnaságát. De találtunk csöndesen megbúvó lila és fehér krókuszokat is.

Nagyon tetszett még nekünk a kőhidak áttört korlátjaik, illetve a kacskaringós kialakítású régi – valószínűleg – mini patakmeder a természetes patak mellett.

Nyáron majd még újra visszatérünk,  mert állítólag Szentiván környékén nagy látványosság a „Szentjánosbogártánc”. Különleges esti sétában lehet része az ilyenkor ide látogatóknak, mikor ezernyi zöldesen fénylő lámpásként tűnnek fel tömegesen az arborétum fái közt ezek a kis rovarok.

Pár hete vettem egy kicsike juhart az újabb miniatűr kertemhez, és aztán a múlt héten jött az ihlet, hogy most hintás kerti hangulatot elevenítek meg vele.

Szerintem ez is nagyon aranyos lett - az embernek kedve támad hintázni egyet.. :)

Tettem még fel erről a miniatűr kertemről is képeket a Miniatűr kert blog-omra, ahol láthatók egyéb, mini műremekek is - mint pl. a meseházikó. :)

Írtam már az év madaráról és az év fájáról . Viszont ez évtől kezdve ezentúl megválasztják az „Év vadvirágát” is. Ebben az évben (2011.) a Év vadvirága a leánykökörcsin.

Ennek a kezdeményezésnek is a célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a veszélyeztetett, védett természeti értékekre – ez esetben virágos növényre.

A leánykökörcsin latin neve Pulsatilla grandis. A kökörcsin szavunk ótörök eredetű, a ’kék’ szavunk állítólag a ’kök’ szóból eredeztethető. A latin nevében szereplő 'Pulsatilla' harang alakú virágra utal (latin ’pulsare’ = rázni, harangozni), a ’grandis’ nagyot jelent (lásd. grandiózus). A népnyelvben még ismeretes mint lókökörcsin, kikirics, kükörics, tikdöglesztő, alamuszvirág, kokasharang, varjúkikerics. A „-döglesztő” és az „alamusz” valószínűleg mérgező voltára utal, mert a növény minden része mérgező. Igaz, azért megfelelően alkalmazva gyógynövényként használható, pl. teaként asztmás rohamokra, fejfájásra, de jó vesebetegségre és köszvényre is. Egyes források szerint régen juhok himlőjét gyógyították vele, és festéket is készítettek belőle.

Hazánkban még másik négy kökörcsinfaj ismert – a tátogó-, magyar-, fekete- és az érdekes nevű zimmermann-kökörcsin. Mindegyik védett, értékük 10 000 Ft.

A leánykökörcsin sztyeppréteken, szikla és pusztafüves lejtőkön, erdőspuszta-réteken fordul elő. Találkozhatunk vele az Északi-középhegységben vagy a Balatonfelvidéken is.

Március-áprilisban hozza szép, selymes szőrrel borított kékes-lilás, harang alakú virágát. (amúgy az egész növény selymes szőrrel borított, még a un. sallangos levelei is). A kifejlett növény 10-40 cm-re nő meg.

A rá „leselkedő” veszélyeztető tényezők között említhető a lelőhelyek beépítése, az egykor legeltetett termőhelyek becserjésedése, az illegális cross motorozás, a gyepek télvégi felégetése, valamint virágainak leszedése és töveinek kiásása is.

Ismerjük fel, védjük és szeressük a leánykökörcsint és többi társát is! :)

Áprily Lajos: Leánykökörcsin

„Az est becsuk s egy fényes kéz kinyit,
mikor a nap felhőtlen égre hág.
Becézem kelyhed érző bolyhait,
s tűnődve kérdem: Lélek vagy, virág?”

Források: http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=26539 , http://hu.wikipedia.org/wiki/Le%C3%A1nyk%C3%B6k%C3%B6rcsin

Nemcsak madarat választanak "minden évnek", hanem fát is: a 2011-es év fája a tiszafa.

Németországban 1989 óta választják ki minden évben az év fáját (Baum des Jahres). Ennek mintájára 1995-ben az Országos Erdészeti Egyesületnél Dr. Bartha Dénes (volt tanárom, jelenleg a Nyugat-Magyarországi Egyetem Növénytani és Természetvédelmi Intézet vezetője) kezdeményezte, hogy hazánkban is honosítsunk meg hasonló mozgalmat. Így 1996-tól Magyarországon is kiválasztják minden évben az Év fáját, mely idén, 2011-ben a tiszafa lett.

A közönséges tiszafa, vagy tiszafenyő (latin nevén Taxus baccata) a tiszafafélék (Taxaceae) családjába, a Taxus nemzetségbe tartozó, nálunk védett (eszmei értéke 10 000 Ft), örökzöld fa. Az őshonos közönséges tiszafát Európa népei a következő néven illetik: német - Eibe, angol - yew, orosz - tissz. A magyar neve feltehetően szláv eredetű , ez az orosz névből is látható. A mai álláspont szerint nincs összefüggés a Tisza folyó és a tiszafa elnevezésé között.

További, kevésbé ismert nevei még a méregfa, ördögfa, csapfa és halálfa. (talán ezek az elnevezések adták a alapját annak, hogy a Harry Potter történetben Voldemortnak tiszafa pálcája van). Ezeket az baljóslatú neveket azért kapta, mert közismerten mérgező a fa minden része – kivéve a magját burkoló piros színű magköpenyt, ami viszont - tapasztalatom szerint - émelyítően édes.

A tiszafa majd’ egész Európában honos (Nyugat-, Közép- és Dél-Eruópa), de előfordul Északnyugat-Afrikában, Észak-Iránban és Délnyugat-Ázsiában. Magyarországon középhegységekben találkozhatunk vele, legismertebb előfordulási helyei: Bükk (Ómassa), Lillafüred, Herend környéke, Bakonybél környéke és a leghíresebb a védett szentgáli tiszafás.

Lassan növő, hosszú életű (500-1000, egyes esetekben akár 2000 évet is megérnek (a jobb oldali képen a 2000 éves a skóciai fortingalli tiszafa látható), közepes hőigényű, árnyéktűrő növény.

(még többet a tiszafáról a honlapomon (www.katikert.hu) olvashatsz)

Tegnap vettem észre, hogy a lakás előtti virágtartóban kinyílt egy hóvirág, egy másik pedig bimbót hoz épp. :)

Hiába, jön a tavasz, nincs mese. Bár én nagyon szeretem a telet is, a zimankót és zegernyét (jól felöltözve, hóesésben, vagy a jó meleg szobából szemlélve), de a tavasz, de a tavasz... az valami csoda! :) Minden zendül és zöldül, hirtelen színekkel és hangokkal telik meg a világ. A legkedvesebb virágom is tavaszi, a nárcisz - annak minden fajtája. De most még "csak" a hóvirág-zik. Olyan bájos növény és nagyon sok érdekességgel büszkélkedhet:

A hóvirág (aki egyébként - ki gondolná - az amarillisszal rokonságban áll) latin neve Galanthus nivalis, amiből a galanthus elnevezés a régi göröktől ered, akik tejvirágnak hívták - a "gale" tejet, az "anthos" virágot jelent. A "nivalis" kifejezést pedig sokszor területre alkalmazzák, és az örök hó területét jelenti.

A hóvirágot hívják még néhol árvavirágnak, fehér tavaszikának, gergelnyapi virágnak, és van, ahol "gyócsé"-nak titulálják. A keresztény legenda szerint a Paradicsomból kiűzött emberpárt ő vígasztalta a látványával, így lett belőle a remény szimbóluma. Nomeg persze azért is, mert január-februári megjelenésével jelzi és reményt kelt, hogy előbb-utóbb vége lesz a télnek, és - ha ilyenkor minden állni is látszik - a természet azért él és virul. :)

(a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) 2005. óta védett növényünk, eszemi értéke 10 000 Ft)

Zelk Zoltán: Hóvirág

Jó, hogy látlak hóvirág,
megkérdezem Tőled,
mi hírt hoztál,
mit üzensz erdőnek, mezőnek?
Szedd a szárnyad szaporán,
vidd a hírt madárka,
útra kelt már a tavasz,
itt lesz nemsokára.