Március 15-e van. Emlékszem, gyerekkoromban a suliban nagyon szerettem - főként a dekorációkat készíteni, plakátot ragasztani, színezni. Ilyenkor általában már napsütés és kellemes idő volt és talán ezért volt, hogy az egész ünnepséget mindig valami vidám hangulat legte körül.
A minap a kezembe keveredett otthon egy régebben kapott fénymásolat, amin Grétsy László nyelvész (az 'Álljunk meg egy szóra!' c. régi műsorból lehet ismerős a neve) egyik leghíresebb - ha nem a leghíresebb - előadásrészlete szerepelt. Ezt szeretném megosztani, mert fergeteges! :)
"Helyzet:
Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli őket a fiú egyik barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a következő párbeszéd alakul ki:
- Baszod, mi?
- Á!
- Át akarsz baszni, mi?
- Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni, baszd meg! Ez bebaszott! Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!
Magyarról magyarra :
- Lefeküdtél vele, mi?
- Á!
- Becsapsz, mi?
- Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el! Ez aztán a váratlan fordulat!
Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye meg!
Nem vitás, a kis példa rendkívül élesen világít rá hétköznapi nyelvünk sorvadására, elszegényesedésére. Ugyanakkor nem tudok szabadulni egyfajta torz büszkeségtől sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejező, milyen hajlékony a nyelvünk! Nem ismerek egyetlen nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki!
Külön fel szeretném hívni a figyelmet a ''baszik baszni'' fordulat rendkívüli finomságára. Ha például felcseréljük a szórendet, menten micsoda merőben más értelmet nyer a kifejezés! (''Baszik baszni'' = ''Nem hajlandó szeretkezni'', de ''Baszni baszik'' = ''Nemi életet él ugyan... '' és úgy folytatódhatna például: ''... csak épp nem énvelem...'' Micsoda különbség!)"
Milyen szép és gazdag a nyelvünk, még a "lájkolás", "soppingolás", "vágod?!" és hasonlók elterjedése mellett is. Azért remélem a satnyulása, "elamerikanizálódása" nem folytatódik.
De ezzel sokan egyet értenek - pl. ezért hozták létre a Szómagyarító oldalt is.
Egy remek weboldalra szeretném felhívni mindenki figyelmét: Pozitív nap – A pozitív hírek oldala.
Valahányszor híreket hallgatok vagy látok mindig feltűnik, hogy szomorú, felkavaró, ijesztő tudósításokkal van tele, ritkán vannak érdekes, vidám újságok benne (ezért sem szoktam nagyon híreket hallgatni - ha igazán fontos egy hír, az úgyis eljut hozzám).
Erre mondják sokan, hogy "persze, hogy ezt adják, mert az ilyen típusú hírekre van igény". De én ezt másként látom: arra van igény, amit kap az ember, főként, ha még alternatívát is adnak hozzá, például „hát sajnos ez, meg ez történt, de közben itt meg itt ez a remek dolog esett meg”.
A Világban nemcsak rossz, hanem szép és jó dolgok is megtörténnek!
Mindig vannak pozitív események, jó hírek, akár „csak” annyi, hogy utcát neveztek el Gödöllőről egy spanyol városban, hogy magyar borászról emlékeznek meg Amerikában vagy, hogy napelemes lesz Londonban egy pályaudvar.
Ezek is hírek, fontos és érdekes hírek. Szerintem informatívabb, mint, hogy melyik celeb szakított az elmúlt napon, miközben narancssárga csíkos harisnyában állt fahéjas mentateát kortyolgatva… (ez csak egy általam kitalált „átlag mai hír” - a szerk.).
A Pozitív nap oldalon ellenben érdekes és pozitív hírekkel lehet találkozni. Ahogy ők fogalmaznak: „Szeretnénk, ha olvasóink, a vezető hírek mellett, értesülnének azokról a pozitív hírekről is, amiket máshol nem olvashatnak. Célunk az is, hogy segítsünk mindazoknak, akiknek elegük van az életünket behálózó pesszimizmusból, megmutassuk azokat a jó dolgokat amik, bár nehéz elhinni, de nap mint nap körülvesznek minket. Olyan hírportált hívtunk életre, ahol a híreket csak pozitív hangulattal olvashatjuk. Nem lesz gyilkosság, negatív bulvár, de lesznek jó hírek, szenzációk, eredmények…”
Jó szívvel ajánlom hát mindenkinek ezt a vidám híroldalt!
Pozitív, derűlátó napot – minden nap! :)
Aranyosi Ervin: Érints meg!
Érints meg, – erre kérlek, – ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled “megfagyok”!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!
Érints meg, – erre kérlek, – ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!
Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, – s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!
Érints meg! – erre kérlek, – ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!
Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, – szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.
Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
s van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.
Érints meg még! – ezt kérem – idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.
Újabb szép nyári kép erre a szerdára, megint Magyarországról: a világhírű és csodaszép hévizi tó.
Az alábbi képek készítője Kerényi Zoltán, aki a Fortepan rendkívüli képgyűjteményben található több, mint 10 ezer magyar amatőr fotós fotóit gondozó civil oldal, melynek képeit – az un. Creativ Commons alapelvei szerint – szabadon felhasználhatja bárki. Zoltán ezek közöl a képek közül választotta ki a régi – fekete-fehér, főként század közepi – képeket és ezeket illesztette bele most, napjainkban (2011), a régi képnek pontosan megfelelő beállításban készített fotókba. Így születtek meg azok a fantasztikus és érdekes képek, amiket itt lehet megnézni. A képek készítéséről készült interjút Kerényi Zoltánnal itt lehet elovasni. Alább pedig pár kedvcsináló a képek közül:
Halászbástya - régen (1950 és 1967) és most (2011.):
Lánchíd (1945-2011):
Blaha Lujza tér (1954-2011) :
Rákóczi út (Blaha Luja tér) (1956 -2011):
Barbara Kiss legújabb klipje - szerintem nagyon vidám! Legyen tőle (is) szebb a napod! :)
Egy újabb, a szép magyar nyelvről, annak gazdag szókincséről szóló verset olvashattok alább. Megszámoltam: 78 különbőző, mozgást, azon belül haladást kifejező szavunk szerepel benne... :)
Gyimóthy Gábor : Nyelvlecke
(Firenze 1984. X. 12. )
"Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar, 
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér, 
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg mért özönlik, 
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!"
Két rendkívül érdekes - magyar készítésű, fejlesztésű és nem utolsó sorban a világon egyedülálló - panoráma felvételt mutatnék be.
Az egyik a János hegyi Erzsébet kilátóból készült 70 gigapixeles körpanoráma fotó, melyet egyedülálló a maga nemében. Ilyet, ilyen részletességgel és felbontással még nem készítettek (én megtaláltam az utcánkat például rajta a legnagyobb nagyítással...:) ). Ez tulajdonképpen két rekord, a világ legnagyobb körpanorámája és a világ legnagyobb fotója. A készítő a 360world, maga a felvétel pedig ezen a linken nézhető meg. További információkat pedig itt és itt lehet olvasni róla.
Kedvcsinálóként: a "kezdő" kép:
És egy "ráközelitett" kép (és ez még nem a legközelibb...):
A másik nagyszerű panoráma (szintén magyar fejlesztés) a Zoomy. A google maps-en elérhető függőleges kameratengelyű légifelvételekhez képest ezt 11-szer nagyobb és 1,8 cm-es terepi felbontásban mutatja meg a Budapesti Állat- és Növénykertet és környékét. A 272 képből álló légifelvétel-mozaik az Interspect csapatának leleményességét és tudását dícséri, a webes megjelenését az előbbi, János-hegyi panorámás kép révén már ismert 360world dolgozta ki.
A Budapesti Állat- és Növénykertről készült részletgazdag és "ránagyítható" felvétel ezen a linken nézhető meg - ami egyben informatív is, mert az Állatkert lakóit is megmutatja az állat fotójára rákattintva, sőt hozzá egy rövid leírás is kapunk róla. :)
Kedvcsinálóként: itt google maps felvétele:
A Zoomy légi által készített felvétel:
És a képen épp a "ráközelített" vörös kafferbivaly:
Ezentúl e cím alatt a magyar nyelvről írok érdekességeket, közzéteszek verseket, nyelvtörőket.
Én nagyon szeretem az anyanyelvem. Szerintem - és igazolt tény is - az egyik leggazdagabb nyelv a Földön (ha nem a leggazdagabb) szókincsben, nyelvi hangulati elemekben, illetve különleges abban, hogy a legtöbb nyelvtől eltérően agglutináló, azaz ragozó nyelv (Az agglutináció (toldalékolás) a szavak tövéhez, illetve alapalakjához illesztett képzők, jelek és ragok, közös néven toldalékok segítségével történik).
Álljon itt elsőként az egyik legismertebb, magyar nyelvről szóló vers Bencze Imrétől az 'Édes, ékes apanyelvünk', Sinkovits Imre előadásában:
