Derűlátó

Május első vasárnapja az Anyák Napja.

Az Anyák megünneplését az ókori görögök kezdték, mikor ünnepséget tartottak Rheának, az istenek anyjának, és vele együtt az összes édesanya tiszteletére. Angliában az 1600-as években a húsvétot követő 4. vasárnapon köszöntötték régen az Anyákat.

Aztán az Egyesült Államokban 1872-ben volt az első Anyák napja ünneplés, majd 1907-ben Anna M. Jarvis elhunyt édesanyja emlékére nemzeti ünneppé próbálta nyilváníttatni, melyet 1914-re el is ért.

Náluk 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első Anyák napi ünnepet, összekötve a májusi Mária-tisztelet adás hagyományával. Hivatalos (és iskolai) ünneppé 1928-ban tette egy miniszteri rendelet az Anyák Napját.

A képen látható Anya gyermekével c. bronzszobor Medgyessy Ferenc szobrászművész alkotása, mely Debrecenben, a Nagyerdőben található, és a régi 1000-es bankjegyen volt látható.

Boldog Anyák Napját minden Anyának, valamint a Kereszt-, Nagy-, Déd-, Ük-... Anyáknak is! :)

És köztük az én Édesanyámnak! :) Köszönöm Anya!

Az alábbi kedves írást még régebben kaptam email-ban:

„Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.  "Úgy értem" - magyarázta a hivatalnok - "van munkája, vagy csak ..?" ''Persze, hogy van munkám,"- csattant fel a nő, ''Anya vagyok."
''Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!"- hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszercsak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy ''Városi Nyilvántartó".
''Mi a foglalkozása? "- kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak úgy kibuktak belőlem a szavak. 
''Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.''
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
''Megkérdezhetem, "- kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - "Pontosan mit csinál ezen a területen?"
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
"Továbbképző kutatómunkát végzek,(amit az anyák) laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.
Amint ráhajtottam a kocsifelhajtó nkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve,  szaladtak elém a laborasszisztenseim : 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat), amint egy új hangmintát tesztelt.. 
Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! 
Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''. 
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier!  Különösen, ha egy cím is van az ajtón. Akkor a Nagymamák "Vezető tudományos munkatársak  a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén '', és a Dédnagymamák ''Ügyvezető tudományos munkatársak"? Szerintem igen!!!
És hiszem, hogy a nagynénik és keresztanyák "Tudományos munkatárs-helyettesek".”

És végezetül egy régi kedves olvasmányom szeretném a figyelmedbe ajánlani: Lakner Artúr: Édes Mostoha c. regényét. :)

(Az Apák Napját nálunk június harmadik vasárnapján ünneplik, róluk majd akkor írok - de őket is nagyon szeretjük és köszönünk nekik is mindent! :))

Blogíró társam oldalán - az Életbonbon-on - keresztül találtam rá az Urban: Eve elnevezésű oldalra (megtalálod még itt a linkajánlóban is) és azonnal megfogott. Főként az ott ismertetett Fly Lady program, amit röviden "hogyan rakjunk és tarsunk rendet kellemesen és gyorsan" -ként lehetne jellemezni, de ennél azért több. A Fly Lady egy életmód.

A Fly Lady programot egy Marla Cilley nevű észak-karolinai hölgy hozta létre, mert nagyon rendetlen volt és ez egy idő után zavarni kezdte, nomeg nem tudott nyugodt szívvel fogadni kollégát, váratlan vendéget. Ezért kitűzött magának egy célt (elsőre csak egyet, hisz egy életmód változtatást nem lehet hirtelen és mindent fenekestül felforgatva elkezdni :)), azt tűzte ki, hogy minden este fényesre sikálja a mosogatóját. Innen indult az egész, ami alapján végül az élményéből 2001-ben megszületett a Sink Reflections c. könyv, melyet Marla két hét alatt írt meg. Majd az interneten létrehozott egy levelezőlistát, ahol a beceneve FlyLady lett, mivel a legyezőhorgászat (flyfishing – szó szerint légyhorgászat) volt a hobbija. Az egész rendszert FLYing (repülés) névre keresztelte, utólag pedig a FLY szót bontották ki arra, hogy Finally Loving Yourself, vagyis Szeresd Végre Magad. (és nekem nagyon tetszik az is, hogy lefordítva a Fly Lady magyarul "Légy Nő" -t jelent, amit a szép magyar nyelvnek és asszociációnak köszönhetően úgy is lehet értelmezni, hogy "legyél nőies", ami lehetsz még takarítás közben is... :) - a szerk.)

A kidolgozott programjának az alapja a "kis lépésekben haladás", azaz, hogy 15 percig bárminek az elvégzését el tudja viselni az ember, legyen az testmozgás, egy előadás meghallgatása, vagy akár a mosogatás, szelektálás, wc takarítás. Mindehhez egy egyszerű házi "főzős" csipogót, ébresztőórát vagy akár beállított mobiltelefont lehet használni.

És, hogy könnyen követhető és egyszerűen alkalmazható legyen a munka, azaz végképp "szét ne szóródjunk" a teendők közt, ezért arra alapozva, hogy egy új szokás kialakulása általában mindenkinek 21 napig tart, így minden hónapban más-más a "feladat". Az első hónapban pl. a mosogató fényesítése a "cél" és az, hogy 15 percig lomtalanítsunk minden nap...

Bővebben az Urban: Eve oldalán itt olvashatsz erről a szerintem nagyon okos, átgondolt és a hétköznapokban is könnyedén alkalmazható módszerről.

És, ha kedvet kaptál hozzá, csatlakozz a holnaptól (2011. márc. 1.) induló közös "Zónázás" -hoz.

4. Rakj rendet magad körül!

Ha "zizi"-nek, komornak, levertnek érzed magad, azt okozhatja az is, hogy rendetlenség van körülötted. Biztos sokat hallottad már, és te is tapasztalhattad, hogy ha rend és tisztaság van körülötted, az nemcsak látványnak szép (nomeg pratikus), hanem lelkileg is sokat számít.

A következő derűhozó praktika javaslatom, hogy: Rakj rendet!

És miért jó ez neked? Egyrészt, azért, mert ha minden azonnal megtalálsz, körülötted tiszta és rendes, akkor sokkal jobban érzed magad és nyugodtabb is vagy, mert tudod, hogy hol keresd a zoknid párját, vagy a forgalmit induláskor. Másrészt azért, mert a felhalmozott, felesleges, rossz, használaton kívüli "cucc" helyet foglal, de nem csak az életterünkben, hanem az életünkben is. Gátolja a továbblépést mind fizikai, mind lelki szinten. Blokkolja az energiákak és azok áramlását. Még aki ebben nem hisz, az is el kell, hogy ismerje, hogy sokkal jobb érzés, ha valahol rend van és tisztaság.

A rend helyett én jobb szeretem - ahogy én hívom - a "lakott rend" kifejezést. Ez alatt azt értem, hogy nem kell mindennek tip-top lenni, hanem legyen minden a helyén (ehhez az kell, hogy legyen mindennek helye!), de azért érezhető, hogy laknak a lakásban/házban, mert esetleg itt-ott elöl van pár edény a konyhában, póló a szobában, és nyugodtan neki lehet dőlni a díszpárnának a fotelban, vagy arréb lehet rakni, mert nem rontjuk meg vele a 'kanapé kompozíciót'. A rendrakás persze azt jelenti, hogy ott is rend van, ahova nem lehet belátni:

(a két kép forrása itt, és itt)

A rendrakáson, takarításon túl tagadhatatlanul hozzásegít a jobb közérzethez, ha időről időre lomtalanít az ember. És itt nem az elromlott mosógépre gondolok, hanem már javíthatatlan lyukas zoknira, agyonstrapált alsóra, kinyúlt pólóra, a gyűjtött, de soha nem olvasott magazinokra... amik pl. nálam előszeretettel landolnak egy-egy nejlonzacsiba, hogy "majd egyszer átnézem és kidobom, ami nem kell". Nosza, akkor most ülj neki és szelektálj, napi (de legalább heti) 15 percet! Nem is kell több - eddig is megvárt, nem kell most sem azonnal mindent kiválogatnod. :) Csak legyen mindig egy alkalom (nálam minden hétfő este), amikor negyed órát arra szánsz, hogy ezeket átnézed. Tudom, nem mindig egyértelmű, hogy mi az, ami "még jó lesz valamire" és mi az, ami "mehet". Ennek eldöntésében segítő sablont  itt tölthetsz le. (ami emlék, vagy ami "felesleges", de jó érzés köt hozzá (levelek, versek, gyerekkori játékok...), azokat is lehet rendszerezve egy külön dobozba gyűjteni és úgy eltenni őket)

Ahhoz, hogy életedbe új, jobb dolgok kerüljenek helyet kell nekik csinálni. "Új dolog" alatt pedig értek új szobanövényen, könyvön, hűtőn túl új párkapcsolatot, új barátokat, új állást, de legalábbis derűsebb hangulatot.  :)

És nem utolsó sorban néha remekül kikapcsol a pakolás, rendrakás - mert segít kicsit lefoglalni a zakatoló gondolatokat...

Mindezek gyakorlati megvalósításához pedig az Urban: Eve oldalon található Fly Lady programot is tudom ajánlani, amiről részletesen a következő bejegyzésben olvashatsz.

És még két dolog: mindig vedd le az utcai cipőt (a vendégek is) a bejáratnál és a lakásban papucsot/otthoni cipőt hordj (bocsi, ha evidens), és mindig legyen legalább egy élő növény/virág a szobában. :)

Valamint ajánlom Karen Kingston: Rend a lelke mindennek c. könyvét, amit itt akár le is tudsz tölteni.

A minap "véletlenül" kezembe került egy magazin, aminek már a neve is nagyon tetszett: Pozitív gondolkodás.

Ez a lapszám (2010/3.) az Örömteli munkával, a saját hivatás, és egyben a saját utunk megtalálásával foglalkozik. Rákerestem a google-ban és kiderült, hogy az Ezo tér Magazint kiadók egyik külön megjelenő magazinja. Nagyon megtetszett, hogy - a honlap alapján - mindegyik lapszámuk más-más témával foglalkozik, mint pl. a Szexualitás, a Szabad akarat, a Tehetség, vagy az Értékteremtés. És mindegyikhez a honlapon le lehet tölteni munkafüzetet, meditációt, hogy személyre szabottan és vezetetten tudjuk alkalmazni a magazinban olvasottakat. Márciusban jól meg is veszem a következő számukat, kiváncsi vagyok "belül" milyen a magazin. :)

Addig is letöltöttem pár érdekesnek tűnő munkafüzetet, nomeg a decemberi Lélekemelő e-book-ot. És azóta is hallgatom ezt az Értékteremtő meditációt ("csak úgy" - minden "lazulás", gyertya, füstölő nélkül), mert az eddigi ez legjobb és legteljesebb meditatív, tudat alattira ható szöveg, amit hallottam (és előnye még, hogy elég rövid, 8 perces "csak"). :)

Értékteremtés alatt itt belső és külső értéket kell érteni - hogy belsőleg elfogadod és szereted magad, külsőleg pedig értéket teremtesz munkáddal, tetteiddel és ezekkel együtt anyagi gyarapodást "előídézel", kívánt mellékhatásként. :)

Az Értékteremtő meditáció szövege:

"Anyagi helyzetem javítására tett kísérleteim rendre sikeresek és eredményesek.
Mert lelkem mélyén tudom, hogy megérdemlem a sikert.
Mindent megteszek annak érdekében, hogy értéket hozzak létre, ez által anyagi helyzetem folyamatosan javul.
Öröm számomra az anyagi gyarapodás és a gazdagság elfogadása.
Szeretem és értékelem magam.
Mindig megkapom azt amit igazán szeretnék és ettől nagyon jól érzem magam.
Vigyázok testemre, lelkemre, szeretem és kényeztetem őket.
Tisztában vagyok képességeimmel, adottságaimmal, mindazzal, ami szép és jó bennem, és becsülöm is őket.
Olyan értékrendet alakítok ki önmagam számára, amely belső világom harmóniáját és rendjét tükrözi.
Olyan dolgokra összpontosítok, amelyek épülésemet és gazdagodásomat szolgálják, bármely értelemben.
Azzal foglalkozom, amit igazán szeretek és amivel a legtöbbet tudok adni másoknak.
Mindig többszörösen annyi pénzem van, mint amit el tudok költeni.
Fantasztikusan kamatozó megtakarításaim időtállóak.
Elegendő időt fordítok pihenésre, mozgásra és mindig odafigyelek, hogy a számomra legmegfelelőbb étkeket fogyasszam.
Mindig észre veszem magam körül az értéket, a bőséget, a jót és a szépséget, és hálát adok érte minden pillanatban.
Mindig elegendő időt és pénzt fordítok a szeretteimre.
Szívesen gyakorlom az adakozás erényét, rendszeresen segítek másokon.
Mindig a valódi értéket keresem az életemben.
Szabadon követem lelkem impulzusait és szélnek eresztem aggodalmaimat.
Jó példát mutatok közvetlen és tágabb környezetemnek is.
Képes vagyok az igazi értékteremtésre.
Felelősséget vállaltok tetteimért, cselekedeteimért, helyzetemért.
Ha szükséges, képes vagyok változásra, változtatásra.
Mindig élvezem azt, amit éppen csinálok.
Megbecsülöm és teljesen elfogadom jelen valóságomat, ahol vagyok, aki vagyok, amit épp most teszek.
Elfogadom azt, amim van és hálás vagyok érte.
Méltányolom az életemben már meglévő jót.
Figyelek az élet gazdagságára.
Elfogadom a jelen pillanatot és megtalálom minden pillanatban azt a tökéletességet, ami minden formánál mélyebb és amit az idő meg nem érinthet.
Egységben vagyok az Univerzummal, ami minden kívánságom teljesíti."