Bármilyen kedved is van, az alábbi videó biztos, hogy jó/jobb kedvre derít... :) (nálam mindig beválik - néha csak úgy eszembe jut ez a jelenet a "Ki nevel a végén" c. filmből és egyből jobb kedvem lesz és dúdolni kezdem, hogy:
Csini vagyok, óóóóóó, de csiniiiiiiiiiiii!!!!!!! :)))) )
És azért lássuk (halljuk) az eredeti - nem kevésbé komolytalan - dalt is a West Side Story-ból... :)
Ezt az alábbi kedves, mosolyogtató videót egy ismerősöm küldte az előbb - nagyon aranyosak! :)
Az alábbi "3 az 1-ben" videót a The Secret (A Titok) stábja készítette el vizualizációkhoz. Szerintem fantasztikusak! Az első videónál (öröm)könnybe lábadt a szemem, annyira magával ragadott. :)
A három videót külön-külön beágyazva a Pozitív állítások menüpont alatt is megtaláljátok (és ott magyar felirattal nézheted meg), ha fel akarsz töltődni, vizualizálni szeretnél, vagy "csak egyszerűen" szép dolgokat látni. :)
A Világ 7 csodája 
"Az osztály feladata az volt, írják föl az ókori világ hét csodáját, a következőket:
1. A gízai piramisok
2. Szemirámisz függőkertje
3. Az epheszoszi Artemisz-templom
4. Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra
5. A halikarnasszoszi mauzóleum
6. A rodoszi Kolosszus
7. Az alexandriai világítótorony
Amikor a tanárnő beszedte a dolgozatokat, észrevette, hogy az egyik kislány még ír. Ezért megkérdezte tőle, milyen nehézsége támadt a listával.
Azt felelte: 'Tulajdonképpen, nem igazán tudtam eldönteni, melyik 7 csoda a legfontosabb az életünkben, hiszen annyi van!'
'Rendben', mondta a tanárnő, 'akkor olvasd föl, melyeket találtad meg eddig, talán tudunk neked segíteni'. A kislány vonakodva ugyan, de nekifogott a fölolvasásához:
'Nekem a világ hét csodája:
1. Látni
2. Hallani
3. Tapintani
4. Szagolni
5. Ízlelni
6. Nevetni
7. Szeretni'
Az osztályban síri csend lett…"
Ezek a mindennapi dolgok, amelyeket magától értetődőnek tartunk és gyakran nem is tudatosítunk magunkban, valóban csodák. A legértékesebb dolgok a világon azok, amelyeket nem lehet sem megvásárolni, sem gyártás során előállítani. Figyelj rájuk, élvezd őket, éld meg őket.”
(Forrás: http://atitoksikerkulcs.shp.hu/hpc/web.php?a=atitoksikerkulcs&o=napi_hirlevel_xg6L)
Marcus Aurelius:
“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi 
pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad. Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett? Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta.”
Garai Gábor: Jókedvet adj….
“Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon
nem kell más, csak ez az egy oltalom
még magányom kiváltsága se kell
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem
ha értelmét tudom és vállalom
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram!”
Egy újabb videó Nick Vujicic-től lélek-erőlevesnek.
A legjobban a videóból az fogott meg, mikor azt mondta, hogy "Félelmetes tudni, hogy hány ember haragszik az életre azért, amije van...". Milyen igaz!
Ha épp eleged van mindenből és nem látsz kiutat, akkor vedd számba azokat, amid van (pl. számítógéped, interneted, hogy ezt el tudod olvasni...:), meg tudsz olvasni, tudod használni a billentyűzetet, látsz, hallasz, és sorolhatnám tovább...)
Értékeld amid van, amit eddig elértél!
Március... hmmm... nagyon szeretem. Mert a tavasz kezdete, mert a szülinapom hónapja, mert üde, mert szép, mert március. :)
Március (ősi magyar nevén a Kikelet hava), az év harmadik hónapja, 31 napos a Gergely-naptár szerint.
Nevét a latin Martius hónapnévből eredeztetik, amit pedig Mars-ról, a háború római istenéről neveztek el. Rómában anno ez volt az évkezdő hónap. Az ókori Rómában szerencsehozó hónapnak is tartották, ezért ilyenkor kezdték meg a háborúkat is (szép kis „banda”, épp, hogy megkezdődik az év náluk és már háborúznak… - a szerk.)
A népi kalendárium még Böjtmás havának is hívja. Ez az elnevezés pedig arra utal, hogy március a böjt más-odik hónapja. A 18. századi nyelvújítók olvanos-nak keresztelték ezt a hónapot. (Nekem legjobban a Kikelet hava elnevezés tetszik) :)
Érdekesség, hogy március minden évben a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év novembere, valamint a „szabályos” (28 napos) februárja. :)
A márciust és vele együtt a tavaszt mindig mindenki várja. Végre újra zöldül, zendül a világ, bújnak elő a növények, virágok, egyre több madár fakad dalra…
Sok költőnket, írónkat is megihletett.
Álljon most itt egy szép és igaz írás Máriaitól, és régi kedvenc versem Áprily Lajostól:
Márai Sándor: Négy évszak/Március
"Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.
Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene.
Észreveszem, hogy néhány napja másként ébredek. Ilyesmit gondolok félálomban: mégis! Vagy: fel kell hívni! Vagy: hátha, megpróbálom! Egy hét előtt még komoran hittem benne, hogy legokosabb, ha átadom magam végzetemnek, nem hívom fel, nem próbálom meg, belenyugszom. Közben történt valami. A külső világban még nincs nyoma. A természet, titkos műhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait. A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull. Szemem dörzsölöm, dideregve nézek körül, boldogan ásítok, ezt gondolom: Isten neki, még egyszer!
Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva, nedves erjedéssel, fehér és bódító gőzökkel fejfájást okoz és őrültségekre késztet. Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellőztetnének. Szimatolva járok, meggyfabottal. A téli ruhákat még nem tanácsos kámforba tenni. A téli szerelmeket még nem tanácsos elfelejteni. Minderre szükség lehet még. De már ilyesmit gondolok: "Talpra, magyar!" Egyáltalán, márciusban mindig Petõfit olvasom, néha hangosan is. Dideregve és kíváncsian ülünk a fényben, az égre nézünk. Nem várunk semmi különösen jót. De örülünk, hogy kezdik."
Áprily Lajos: Március
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?
(idegen szavak: evoe - újjongó örömkiáltás Dionüszosz isten ünnepén; dithyrambus – szimfónia; dactilus – időmértékes verselésben használt versláb)
Következő lélekerősítőnek egy idézetet szeretnék megosztani Veled:
Wass Albert:
"Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak .
A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül va
n még egy másik világ és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz , melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik. Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint. Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben. Így van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban."
Ez a címen pedig lélekemelő gondolatokat, idézeteket, videókat szeretnék megosztani, amik segítenek abban, hogy erőt adjanak, ha épp padlón érzed magad...
Elsőként álljon itt egy rendkívül megható és lélekerősítő videó:
Ezt a verset anno egy magazinban találtam és annyira megfogott, hogy meg is tanultam, sőt azóta megtaláltam a youtube-on is.
A vers és a videó amúgy a Béres csepp reklámhoz tartozik. Ezzel a bejegyzéssel nem népszerűsíteni akarom őket (igaz, szedem a cseppet és nagyon büszke vagyok rá, mint az egyik legsikeresebb magyar vállalkozásra) hanem szerintem ez a költemény rendkívül kedves, sokat mondó, mosolyogtató...
Remélem Rád is hasonlóan hat - hisz (valahol mindannyian) összetartozunk...:)
Összetartozunk
Csak felcseperedünk egyenként,
És csodálkozhatsz egy cseppecskét,
Hogy mennek az évek és pereg
Az élet szépen cseppenként.
Mindegy nálad, hogy milyen évjárat,
Hogy már hét és fél vagy csak hetven,
Nem a korral jár,
Aki veled mászkál fel-alá az életben.
Csinálj bármit, mindig csak az számít,
Hogy hogyan csinálod és van-e kivel,
Mert ez csapatjáték és már az is ajándék,
Ha figyelsz arra, aki rád figyel.
De érzed míg élsz, mi a vajnak a méz,
Vagy a szívnek az ész és a szemnek a fül,
Hogy hol az igazság és mi az egészség,
Tudod elég rég: nem vagy egyedül.
Nem vagy egyedül… Nem vagy egyedül…"
Szürke, ködös, januári, locs-pocs nap. Ilyenkor az embernek nem könnyű jókedvűnek, derűlátónak lenni.
Ebben segít - remélem Neked is - ez a lehangoltságűző könnyes-vidám dal feszültségoldó képekkel. :)
Legyen szép a napod! :)
