Boldogság VilágnapjaAz ENSZ 2012. június 28-i Közgyűlésén döntöttek arról, hogy ezentúl minden év március 20-án tartják a Boldogság Világnapját az A/RES/66/281 sz. indítvány alapján.

A Közgyűlés, [...] elismerve azt, hogy a boldogság alapvető emberi cél [...], elismerve azt is, hogy szükség van egy átfogó, igazságos és kiegyensúlyozott hozzáállásra a gazdasági növekedéshez, amely elősegíti a fenntartható fejlődést, a szegénység felszámolását, és megalapozza minden nép boldogságát és a jól-létét, ezért úgy határoz, hogy kihirdeti, hogy március 20. a Nemzetközi Boldogság Napja, és felhívja a tagállamok, az ENSZ és más nemzetközi regionális szervezetek, valamint a civil társadalmak, beleértve a nem kormányzati szervezeteket és magánszemélyeket, hogy tartsa be a Nemzetközi Boldogság Napját a megfelelő módon, többek között az oktatással és a nyilvánosság felé történő figyelemfelkeltő tevékenységek révén… [...]

Nos, egy ilyen ENSZ határozattal nem ellenkezhetek, így hát – mint magánszemély – élek a Boldogság Világnapjára való figyelemfelhívásra való felszólítással. :)

Maga a Boldogság Világnapjának az ötlete egy kis királyságtól, a buddhista Bhután uralkodójától származik állítólag. A világon először itt vezették be - még 1970-ben Buthán 4. Királya, Jigme Singye - az un. GNH-t, a Gross National Happiness, azaz a Bruttó Nemzeti Boldogság fogalmát, mellyel egy ország lakosainak jól-létét lehet elvileg mérni, kilenc tényező alapján:

boldogság1. az ország mentálhigiéniás állapota;
2. oktatás;
3. időgazdálkodás;
4. ökológiai folyamatok;
5. kulturális folyamatok;
6. közösségi élet;
7. egészségügy;
8. általános életszínvonal;
9. kormányzat.

Kíváncsi vagyok, hogy az egyes országok GNH-ja mekkora lehet. Vajon van összefüggés a GDP-vel – szerintem nincs… Amúgy külön honlapja is van a Gross National Happiness -nek.

A boldogságról és annak „megtalálásáról és megtartásáról” már többször írtam itt – lásd boldogság címke alatt.

Egy régebbi írásomból idézném, hogy szerintem mi is a boldogság:

Először is ide kívánkozik a mottóm: „A boldogság nem az, amikor nincsenek problémáink, hanem, mikor a problémáink dacára sem vagyunk hajlandóak boldogtalan lenni.”

A boldogság az, amire mindenki vágyik, mindenki boldog akar lenni és közben sokszor észre sem veszi, hogy mindene megvan hozzá.

Boldogság szeretni és szeretve lenni az által, akit szeretünk – és mindezt úgy, hogy ezt egymás felé a megfelelő szeretetnyelven ki is mutatjuk.

Boldogság az is, ha az ember megtalálja az élete célját – és azzal tud foglalkozni úgy, hogy közben akár az, akár más anyagi biztonságot is ad mellé – mert a materiális világban erre is szükség van.

Boldogság maga az egészség, hogy én és a szeretteim egészségesek testileg és lelkileg.

Boldogság az, amikor egyedül ülsz a Balaton partján egy langyos, szemerkélős őszi napon egy fűzfa tövében, hallgatod az esőcseppeket a leveleken, a hullámok csobbanását a köveken, a kacsák hápogását, miközben közben „csak úgy vagy” és csendesen mosolyogsz befelé.

De boldogság az is, mikor a barátokkal csokifondüzünk pl. egy Mikulásváró partin vagy a barátnőmmel beülünk szombat hajnalban reggelizni egy kellemes kávézóba.

De boldogság az a tudat is, hogy a rossz pillanatok sem tartanak örökké és, hogy az élet tele van sok-sok hullámvölggyel és -heggyel, de tudom, hogy át- és végig kell élni, ahhoz, hogy több legyek és tovább léphessek az életemben.

De mindezeket az ember nem tudja boldogságként megélni, ha nem tudja értékelni.

Szóval – szerintem a boldogság az, ha az ember tudja, hogy miket értékelhet az életében és ezekért hálás – Önmagának.

boldogság

 

Végezetül, ki más írhatna szebben és összefoglalóan a boldogságról, mint Márai Sándor:

Márai Sándor: A boldogságról

Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.

 

Boldog Boldogság Világnapját kívánok! :)

 

(a bevezetőben a fordítás saját fordítás innen, a szöveg hivatalos jellegéből következően esetleges fogalmi elírások előfordulhatnak. Minden fordítási, értelmezési javaslatot szívesen fogadok. A szöveg és minden tartalma saját kutatás alapján készült és minden jog fenntartva.)