Ezt a címet Melba adta egy blogbejegyzésének, melyben egy virtuális kávézó teraszára hívott mindenkit egy közös kávézásra, teázásra és kérte, hogy aki vele tart első körben meséljen magáról és arról, hogy szerinte mi szükséges a boldogsághoz. A kép, melyet feltett ehhez – lásd alább – valóban csendes-vidám beszélgetésre invitáló.

kávézó

Így hát most itt ülünk, Melba, Bogyó, Remete és én, e kedves, csendes, már karácsonyi fényektől hangulatos kávézó kirakata előtt.  Mellettünk hősugárzó, rajtunk színes polártakaró (amit a kávézó személyzete hozott ki direkt a számunkra), előttünk egy-egy csésze melange, tea - illetve én most chilis forrócsokit kértem - és miután ők már meséltek magukról, most rám néznek kíváncsian.

- Húh, Bogyó – reagálok a legutóbbi bejegyzésére – nem lehet könnyű. De Veled örülök a jóhírnek! -

kávé- Köszönöm! – mosolyog vissza Bogyó.

- Ne térj el a tárgytól, mint Remete próbált! – nevet rám Melba – most Te jössz! –

- Hát – kezdem, bár tudom, hogy háttal nem illik mondatot kezdeni – mindenki szeret magáról beszélni, de mégis sokszor nehezen kezd bele.

Én egy vidám, közvetlen, 33 éves nő vagyok. Jelenleg növénytelepítésekkel, azok műszaki ellenőrzésével foglalkozom, nomeg a Miniatűr kertjeimmel amiket nagyon szeretek tervezni, készíteni és úgy tűnik kezd egyre ismertebbé válni.

Alapvetően Derűlátónak születtem - mostanra már egy cseppnyi 'dafke optimizmus' is társult mellé. Sokszor vannak vidám gondolataim és alapvetően optimista a hozzáállásom az élet dolgaihoz, így gondoltam ezt megosztom másokkal is, hogy akinek jó kedve van még jobb legyen, ha lehangolt, felderüljön, és, hogy erőt és derűt meríthessen itt -  így született meg az első blogom, a Derűlátó. :)

Nagyon szeretem a természetet, az állatokat és a növényeket, ezért is lettem környezetmérnök, és, hogy majd állatvédelemmel is tudjak foglalkozni – meg mert örömmel tanulok máig is róluk – vadgazdamérnök. Aztán - mikor észrevettem, hogy ha egy kertet, parkot látok, azon gondolkodom, hogy mi a jó a kialakításában, vagy, hogy természetén hogy terveztem volna meg, és mikor megláttam egy árvácskaágyást az jutott eszembe, hogy vajon hány tő lehet egy négyzetméteren - gondoltam ideje felvételiznem kertészmérnöknek is. Így aztán két éve erről is van oklevelem.

A környezet- és a vadgazdamérnökire Sopronba jártam, ahol az egészre a koronát az ottani diákhagyományok tették fel - erről egy legalább félórás monológban tudnék csak mesélni, talán majd egyszer erről is írok. Aki ismeri a Selmeci hagyományokat érteni fogja, hogy Firma vagyok, az alias nevem Duma.

És itt elérkeztem egy másik fontos tulajdonságomhoz: sokat beszélek. az általános iskolában sokszor volt bejegyzés az ellenőrzőmben, hogy „fecsegésével zavarta az órát”, „óra alatt padtársával beszélgetett”, stb.  Ez azóta azért mérséklődött, de máig is elég bőbeszédű tudok lenni. Azért általában nem magamról beszélek, hanem inkább élményekről, tanult, hallott, tapasztalt dolgokról. És a beszélgetőpartnerem is mindig figyelem, ha látom, hogy ő is mondana, hozzáfűzne valamit és akkor rövidre zárom. Rajtatok még nem látom. – hunyorgok a Melbáékra – Hogy most ez rossz/közömbös/jó tulajdonság, döntse el mindenki maga és persze helyzetfüggő is. De, mint említettem, ez a korral mérséklődik, bár meg nem fog szűnni nálam soha. És azért az is igaz rám, hogy jó hallgatóság is vagyok. –

Itt szürcsölök egy kis forrócsokit és a többiek mosolygó, érdeklődő figyelmén felbuzdulva tovább folytatom.

írás– Ha már így belejöttem mesélek arról is, hogy nemcsak beszélni, de írni is nagyon szeretek. A blogjaim mellett cikkeket írok a Felsőfokon.hu-n, ahol a Természettudományi szakterület vezetője vagyok egyúttal. Szeretnék majd hivatásosan is cikkíró lenni, de addig is kiélem magam itt és a Felsőfokon, nomeg referenciának és gyakorlásnak is remek. Szeretnék majd regényt is írni: el is kezdtem egyet, ha meglesz úgyis kaptok belőle egy-egy dedikált példányt lányok! – mosolygok a Többiekre a csésze felett – Mondjuk azt már elmondhatom, hogy az Avonlea.hu  oldalon meghirdetett fogalmazási versenyen Jane néni c. írásommal 3. lettem.

Hmm…  jó bő lére eresztettem…–

- Nem baj, örömmel hallgatunk – mondja vidáman Melba – Eddig főként szakmai dolgokról meséltél. Hobbid van? –

- Nagyon szeretek olvasni, kirándulni, fényképezni és táncolni. Ebből rendszeres az az olvasás (most fejeztem be Fekete Istvántól a Téli Berek-et, amit minden télen elolvasom, nyáron meg a Tüskevárat) és a tánc: 3. éve járok a Creative dance tánciskolába, ahol nagyon megtaláltam nekem való stílust és társaságot, nagyon szeretem őket. Amúgy 4 éves koromtól mozgok – akkor művészi tornára jártam (még Bercik Sári néni is tanított) 9 évet, aztán néptáncoltam 5 évet (Tímár Sándor is volt tanárom), majd 7 évet jazzbalettoztam és onnan jöttem át a „Crea”-ba.

Jah, majd elfelejtettem, vannak ám állataim is: Soma, a 9 éves szálkás- és sima szőrű tacsikeverék – ő Anyumnál él. De nálam lakik Béla, a 33 éves ékszerteknős, Ouzo, a 7 éves mór teknős és Gombóc, a 15 éves hullámos papagájom. Nomeg persze növények is vannak szép számmal: orchideáik, afrikai ibolyák, karácsonyi kaktuszok, pompás kutyatej, mikulásvirág, vitorlavirág, kancsóka, citrom, mandarin, kávé, jázmin, avokádó, ananász és most vetettem el a kakaóbabjaim. –

- És a boldogságról neked mi a véleményed? – kérdezi Melba tőlem is.

– Bár írtad, hogy ne idézzünk máshonnan, de ide kívánkozik a mottóm: „A boldogság nem az, amikor nincsenek problémáink, hanem, mikor a problémáink dacára sem vagyunk hajlandóak boldogtalan lenni.”

boldogságA boldogság az, amire mindenki vágyik, mindenki boldog akar lenni és közben sokszor észre sem veszi, hogy mindene megvan hozzá.

Boldogság szeretni és szeretve lenni az által, akit szeretünk – és mindezt úgy, hogy ezt egymás felé a megfelelő szeretetnyelven ki is mutatjuk.

Boldogság az is, ha az ember megtalálja az élete célját – és azzal tud foglalkozni úgy, hogy közben akár az, akár más anyagi biztonságot is ad mellé – mert a materiális világban erre is szükség van.

Boldogság maga az egészség, hogy én és a szeretteim egészségesek testileg és lelkileg.

Boldogság az, amikor egyedül ülsz a Balaton partján egy langyos, szemerkélős őszi napon egy fűzfa tövében, hallgatod az esőcseppeket a leveleken, a hullámok csobbanását a köveken, a kacsák hápogását, miközben közben „csak úgy vagy” és csendesen mosolyogsz befelé.

boldogságDe boldogság az is, mikor a barátokkal csokifondüzünk pl. egy Mikulásváró partin vagy a barátnőmmel beülünk szombat hajnalban reggelizni egy kellemes kávézóba.

De boldogság az a tudat is, hogy a rossz pillanatok sem tartanak örökké – most pl. én egy fontos és érzelmileg nagyon kimerítő folyamat közepén tartok, sok-sok hullámvölggyel és -heggyel, de tudom, hogy át- és végig kell élni, ahhoz, hogy több legyek és tovább léphessek az életemben.

De mindezeket az ember nem tudja boldogságként megélni, ha nem tudja értékelni.

Szóval – szerintem a boldogság az, ha az ember tudja, hogy miket értékelhet és ezekért hálás – Önmagának.

Üh… kihült közben a forrócsokim… :)

Sebaj, boldog vagyok, hogy Veletek lehet itt… :)

Köszönöm Melba! -