Válassz egy számot az alábbiak közül az első megérzésed alapján, majd kattints rá és olvasd el a mai napi idézetedet! :)

12345678, 91011121314151617,

181920212223242526272829

30313232333435, 36,37

 

1

Tendzin Gyáco, a XIV. Dalai Láma:

 

„Földünk békéje és túlélése, ahogy mindannyian tudjuk, éppen azon emberi tevékenységeink miatt került fenyegetett helyzetben, amelyek nélkülözik a humánus értékek melletti elkötelezettséget. A természet és forrásainak pusztítása a tudatlanság, a mohóság és a föld élővilága iránti tiszteletlenség következménye… Földünk ritka élőlényei, állatai, növényei, rovarjai és még a mikroorganizmusok közül is jó néhányat egyáltalán nem fog ismerni a jövendő nemzedék. Megvan a felelősségünk és a képességünk. Lépnünk kell mielőtt késő lesz.

2

 

Jókai Mór : Ültess fát!

Ültess fát!

Hogyha másért nem, lombot ád.

Árnyékában megpihenhetsz,

Gondot ő visel reád.

Jó tavasszal nyit virágot:

Messze érzed illatát,

Kis madárka száll reája:

Ingyen hallhatod dalát.

Ültess fát.


3

 

Wass Albert:

„Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen. A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész.Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.

 

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.


4

 

Fésű Éva: A lényeg

A szépben az a legszebb, ami leírhatatlan,
a vallomásban az, ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás, vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban tündöklőn ott sugárzik.

 

5

Gyulai Pál:

„Természet, művészet annyi bája köszönt, s kínál minden lépteden...”

 

6

Wass Albert:

"Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak .

A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályo s és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.

A világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz , melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik. Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint. Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben. Így van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban."


7

Francis Bacon:

„A mindenható Isten elsőként egy kertet teremtett. És a kert a legtisztább öröm az ember számára... A legnagyobb felfrissülés az emberi léleknek...”

 

8

Paulo Coelho:

 

„Mindenki kétféle beállítottságú lehet az élete során: vagy épít, vagy ültet.(...) Akik ültetnek, olykor viharokkal küzdenek és az évszakokkal, és csak ritkán pihennek. A kert azonban, az épülettel ellentétben, soha nem áll meg a növekedésben. Azzal pedig, hogy állandó figyelmet követel, egy nagy kalanddá teszi a kertész életét.”

 

9

Shakespeare: Rómeó és Júlia

„A természet varázsát ontja bőven,

A fűben, a virágban és a kőben,

Ó nincs a földön oly silány anyag,

Mely így vagy úgy ne szolgálná javad.

De nincs oly jó, melyben ne volna vész,

Ha balga módra véle visszaélsz!”

(Fordította: Mészöly Dezső)


10

Tom Whittaker: Mindig magasabbra c. könyvéből

„…Joyce pontosan úgy néz ki, mint a többiek: beesett szempár, papírvékony bőr, és reménytelenül magányos… Mellette mégis valami különöset érzek, mintha valami ellenállhatatlan erő vonzana hozzá. Odahúzok egy széket az ágyához. Rám néz, megragadja a kezemet és megszorítja:

-Mit keresel itt? – kérdezi

-Én… én a barátnőmmel és a szobatársaimmal jöttem ide – dadogom – látja, szerda esténként eljövünk..

-Nem azt kérdeztem, itt mit keresel – szakít félbe… - de itt, itt az életben? – ismétli – Azt kérdem, m it fogsz csinálni, amíg életben leszel?

-Nincsenek igazi terveim – ismerem be....

-Nézz körül fiam, és mondd meg mit látsz.

-Idős asszonyokat – felelem, és arra gondolok, hogy talán át kellene ülnöm egy másik beteghez.

-Egy francot – csattan fel – Itt egy seregnyi haldokló öregasszonyt látsz, egész teremnyi van belőlük, és mind tele van sajnálkozással, szomorúsággal, meg nem ragadott lehetőséggel. Mindegyik annyira vissza szeretné kapni az életét, hogy sírnak miatta…

Az asszony újra köhög. Amikor abbahagyja, és ismét levegőt kap rám emeli tekintetét:

-Ne add el a lelked fiam – mondja – Tápláld helyesen. Addig tömd táplálékkal, amíg fel nem robban. Éld meg a napjaidat, hogy amikor eljön a búcsú ideje, ne érezd így magad, mint ezek az öregasszonyok itt!...”


11

Albert Eistein:

„Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat"


12

Elbert Hubbard:

"Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és minden őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.”

 

13

Márai Sándor: Ég és Föld

“Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.”


14

Wass Albert:

„Szegények azok, aki nem értek rá örvendeni a napfénynek, a víznek, a levegőnek, a virágoknak, az ételnek.”


15

Dr. Gyökössy Endre:

„Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.”

 

16

Reginald Heber:

„A Tavasz kiszabadítja a virágokat, hogy színesre fessék a nevető földet.”


17

Truman Capote:

„Amikor kislány voltam, valóban komolyan azt hittem, hogy a fák meg a virágok ugyanolyan lények, mint a m adarak, vagy az emberek. Hogy gondolkozni tudnak, és beszélgetni is szoktak egymással. És hallanánk is, hogy mit beszélnek, ha igazán megpróbálnánk. Csak el kéne távolítani a fejünkből minden egyéb hangot, egészen csöndben kéne maradni, és nagyon erősen figyelni. Néha még most is azt hiszem. Csak soha nem tudunk elég csöndben lenni...”


18

Charlie Chaplin:

„Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal, hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve. Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz, amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet, és mindezt a saját tempómban és stílusomban…”


19

William Lyon Phelps:

„A legboldogabb emberek azok, akiknek a legérdekesebb gondolatok járnak a fejükben. Akik számára a szórakozást a személyiségük fejlesztése jelenti, akik kedvelik a jó zenét, az érdekes könyveket, a szép képeket, a jó társaságot, és a jó beszélgetéseket, ők a világ legboldogabb emberei. Ők nem csupán önmagukban boldogok, hanem a boldogság forrását jelentik mások számára is.”


20

Tatiosz:

„Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik; amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét.”


21

„Ha még én sem állok ki magamért, ki áll ki érettem?
Ha csak magamért állok ki, mit is érek?
És ha most nem akkor mikor?”


22

Tarkovszkij:

„Korunk embere válaszúthoz érkezett. Vagy továbbra is a vak fogyasztói lét foglya marad, kiszolgáltatva az új technológiák és az anyagi javak… felhalmozásának, vagy pedig keresi és megtalálja a lélek felelősségéhez vezető utat…”


23
Gandhi:

„Nekünk magunknak kell annak a változásnak lennünk, amit a világban látni akarunk.”


24

Gandhi:

„A Föld képes kielégíteni mindenki igényeit, de nem képes kielégíteni mindenki mohóságát.”



25

Weöres Sándor:

„Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt saját magadról.”


26

Lev Tolsztoj:

„Minden ember önmagáért él, megvan a szabad akarata, hogy elérje személyes céljait; érzi egész lényével, hogy most végrehajthatja-e, vagy nem hajthatja végre ezt vagy azt a cselekedetet; de ha végrehajtotta a cselekedetet, amelyet egy bizonyos időpontban végrehajt, visszavonhatatlanná, a történelem részévé válik, és akkor már nem akaratszabadság, hanem eleve elrendelés ütközik ki rajta.”


27

Szent Ágoston:

„Az emberek elutaznak, hogy megcsodálják a hegycsúcsokat, a tenger hatalmas hullámait, a folyók hosszú folyását, az óceánok végtelen kiterjedését, a csillagok körkörös mozgását, és elmennek egymás mellett anélkül, hogy csodálnák egymást.”

28

Buddha:

„Minden tevékenységünk során érvényesülnie kell az összes élő iránti tiszteletnek.”



29

Hans Peter Dürr fizikus, az 1987. évi alternatív Nobel-díj jutalmazottja:

„Miként a Föld sokkféle faja
a kölcsönhatások révén harmonikus,
felsőbb ökológiai szervezetet alakít ki,
amely magasabb életformát jelent,
úgy a különféle kultúrák együttese
kultúrális ökológiai rendszert alkot,
s ez a magasabbrendű,
mint az összes kultúrák egyszerű összege.”


30

Móra Ferenc:

„Hiszek abban az állandó szociális erőben, amely az emberiség történelmének zűrzavarában állandóan azon dolgozott, hogy a céltalanságból rendet, a zavarból szépséget, a kegyetlenségből emberséget, az erőszakból szeretetet hozzon ki. Hiszek abban a cselekvő emberi jóakaratban, amely a fejlődésnek csakolyan hajtóereje, mint a szerelem vagy az éhség, s amely ha néha elbújt is, ha néha megbénultnak látszott is, mégis csak évszázadról évszázadra javított az életen, s ha sántikálva, ha botorkálva, ha visszacsúszva is, mégiscsak előbbre vitte az emberiséget…
A napokban olvastam, hogy a természet ereje, amelyre nézve az emberek szenvedései csakoly közömbösek, mint a földi bolhákéi, valahol új kontinenst készül kiemelni az óceán vízsivatagaiból. Egyelőre még a körvonalak sem látszanak, csak a jégárak örvénylése, a vizek remegése a fölcsapó füst és a kavargó pára, a mélységek morgása és harsogása mutatja, hogy a kozmosz rettentő görcsökben vajúdik. Abból a kontinensből amivel most az emberiség és benne a magyarság vajúdik, egyenlőre szintén csak a füstöket és lángokat látjuk, a morgást és harsogást halljuk, a recsegést és a reszketést érezzük…
A komor hegytorlaszok, amely közöttünk és a végleges kialakulás közt állnak, valóban komorak és valóban ijesztőek, de egy-egy repedésükön átkéklik az ég, és átzöldellik a jövendő napsütötte vetése. És a hegytorlaszokról ki fog derülni, hogy málló káprázatok voltak, mint a felhők az igazság, valóság és maradandóság az ami mögöttük van: az ég kékje és a mező zöldje. Erre szegezzük szemünket minden förgetegben, ezt hozzuk közelebb szuggesztív vággyal és azt vágjuk az arcába minden ijesztő rémnek: Hiszek az emberben!”

31

Padre Alberto Hurtado:

„Az nagyon jó, ha valaki nem tesz rosszat. Az viszont nagyon rossz, ha nem tesz jót. ”

 

32

Guru Granth Sahib

„A Föld türelemre és szeretetre tanít minket;
A levegőtől tanulhatjuk a mozgékonyságot és a szabadságot;
A tűz adja a meleget és a bátorságot;
Az ég tanítja az egyenlőséget és a szárnyaló gondolatokat;
A víztől tanuljuk a tisztaságot és a becsületet.”


33

„Az egyetlen elveszett dolog az idő, amit haragunk és panaszkodásunk miatt vesztettünk el. Vigyázni kellett volna erre az időre, létrehozni ez alatt bármit, egy asztalt, egy levelet, egy szerelmes dalt…”


34

Jókívánság:

Békét, csendet, mely elűz vihart,

Szent erőt, mely próba közt kitart,

Érző szívet, mely enyhít nyomort,

S mély alázattal porig hajolt,

Örömöt, mely napsugárként

Tud gondfelhők közt is szórni fényt,

Bátorságot, mely meg nem remeg,

S kész odaadni kincset, életet,

Szívet, mely mint sasmadár

Fölfelé tart és az égbe száll,

Melynek nincs nehéz, nincs „nem lehet”…

Ezt kívánom! S kell-e több Neked?


35

„Hagyj mindig nagyobb rendet magad után, mint amit találtál.”

 

 

36

Jóba Katalin

"Állatok - izgalmas barátok. Növények - nesztelen társak. Kert - nagy kaland. Természet - mindez együtt."


37

Jóba Katalin

„A virágok, a növények nevelése együtt jár a sikerélménnyel és a rácsodálkozással. Ha boldog akarsz lenni ültess egy fát és táncold körbe!”